Szerves trágya? Kezelt trágya!

A szerves tápanyag pótlás része a szerves állati trágya visszajuttatása a talajba. Az ősi agrikultúra része, de mint minden ez is megváltozott napjainkra: nem úgy és nem annyi ideig tároljuk, érleljük, mint dédapáink, aminek az árát a talaj minőségének romlásában fizetjük meg. Beszámolónk célja, hogy segítsük a szerves trágyát használókat a legnagyobb siker elérésében.


Hol tartunk most?


Az elmúlt ötven év mezőgazdasági irányzata több szempontból is kedvezőtlenül hatott a szerves trágya használatára. Száz évvel ezelőtt még annak  a gazdának lehetett földje, akinek volt állata is, hiszen szerves trágyával volt képes a termesztett növényekkel levitt szerves anyagot pótolni. A szerves trágya nagy kincs volt, ennek megfelelően is bántak vele. Trágya szarvasba rakták és megvárták míg megérik. Ez minimum 1 év volt, de a germán zarathustra mezőgazdaság 3 évig várt a kész érett trágyára és közben 3 havonta kezelte valamilyen módon.

Kemenesy Ernő 1961-ben megjelent A földművelés irányelvei című tankönyvében még így fogalmaz:

"Minden lehetőséget ragadjunk meg, hogy minél több és minél jobb minőségű szerves trágyát termeljünk, s a cél az legyen, hogy egy szál szalma vagy egyéb szerves anyag se menjen veszendőbe, hanem minden szerves maradék belekerüljön az üzem szervesanyag-körfolyamatába".  Minden szónak súly van!

A műtrágyák fokozatosan csökkentették a szerves trágya jelentőségét és használatát. A kétezres évektől kezdve olyan mértékben csökkent az országban a haszonállat állomány, illetve koncentrálódott nagyüzemi állattartás, hogy maga az alapanyag sok gazda számára alig elérhető. Akinek pedig van a Nitrát Direktíva terheit nyögi a maga betonozott trágyatárolóival, kijuttatási korlátaival. Van akinek több tízezer tonna van, van aki meg 50 km-es körzetből sem tud szerezni. A szállítás pedig nagyon drága és gazdaságtalanná teszi a használatot.


Tipikus szántóföldi kép. Megszoktuk, de helytelen tárolás, viszont legalább van talajkapcsolat.

Ezt követeli a Nitrát Direktíva. Ez is helytelen tárolás és talajkapcsolat sincs. Teljes zsákutca.

Ez már alakul: rétegzett, súlyozott, védett, formázott tárolás. Ez lenne a minimum.

Mindeközben pedig elveszett a legértékesebb tudás: a szerves trágya helyes kezelése. Minden átgondoltság nélkül állnak  trágya halmok a földek szélén vagy a tárolókban és csak rohad az értékes anyag. 

A világ azonban tovább haladt körülöttünk és olyan trágyakezelési módszereket dolgozott ki, amelyek óriási hozzáadott értékkel bírnak a talaj tápanyag-gazdálkodásban.


Miért kell a trágyát kezelni? A természet tudja!


A kérdés jogosnak gondolhatjuk, hiszen amikor az állatok kint legelnek a mezőn és oda pottyantanak, ahol állnak, ott sincs trágya kezelés. Ez azonban csak első ránézésre igaz: a természet valójában beindít egy olyan folyamatot, amely során a trágya teljesen átalakul, kezelődik. Az állatok emésztése levegőtlen, így a trágyában lévő mikróbák is anaerobok, a trágya pedig savas. A legtöbb betegséget okozó mikróba épp ezeket a körülményeket kedveli. Mindeközben pedig a talaj a levegős, aerob biomasszát szereti. Azt is tudjuk, hogy a trágya tovább hordozza a gyommagvakat, amik a talajra kijutva csíraképesek.

A trágyának tehát valahogy természetes úton át kell alakulnia. Mi is ez a folyamat?